Édesapám: Toma Sándor vérbeli közösségi Ember 1898-ból.

Toma Sándor 1952 Sülysáp: 54 évesen

63 éves lettem mire végre ezt az emléket létrehozhatom drága Édesapámnak a 2017. évi Apák Napjára.

A fenti fotón anyukámmal és féltestvéremmel, Istvánnal 1952-ben. Apuka itt 54 éves. Ekkor házasodott Édesanyámmal Sülysápon.

 

1898. június 24-én született Jászfelsőszentgörgyön. Apja: Toma Pál volt. Anyja: Szászi Rozália. Testvérei: Gizella és István.

Első felesége: Mázsás Erzsébet Szentmártonkátáról. Közös gyermekeik: Sándor, Erzsébet, Ilona, Gizella, Mária, István. Már nem élnek.

Második felesége: Deák-Molnár Julianna Sülysápról- Közös gyermekeik vagyunk két testvéremmel, Juliannával és Pállal. Pali öcsém már nem él.

Édesapám két osztályt járt iskolába, mert 8 éves korától már gazdánál cselédkedett megélhetésükért. Hajnal 2-3 órakor kelt istállóban lévő fekhelyéről, hogy a teheneket és lovakat ellássa.

1916-ban Szentmártonkáta melletti Boldogkátai tanyájukon éltek szüleivel, testvéreivel és feleségével, valamint elsőszülött gyermekével Sándorral. Ekkor történt velük egy rablási kírérlet, miután eladtak 2 tehenet a vásárban. Éjszaka 3 személy azzal a trükkel ébresztette őket, hogy jöttek lepecsételni a bankjegyeket. Egyiküknél puska volt. Édesapám és nagyapám sikerrel hárították el a rablási kísérletet. Ennek során a puska ketté tört dulakodás közben és elsült. A golyó a feljáró létrába csapódott. Nagyapám és a fegyveres rabló a földön dulakodott, leverték a petróleum lámpát, innen teljes sötétségben folyt a védekezés és 18 éves édesapám nem nagyon tudott segíteni benne, mert nem látta a sötétben, hogy ki kicsoda.  A fegyveres támadó ott a bejárati ajtóban életét vesztette. Két társa pedig elszaladt. Őket másnap fogta el a hatóság. Ez csak rablási kísérlet maradt, de súlyos trauma lett az egész család részére.

Apukám az állatorvos tudományi intézetben dolgozott Budapesten asszisztensként egy időben. Ezen ismereteit felhasználva környezetében állatorvosi segédként is szolgált. Dolgozott tűzoltóként, lovas gazda is volt, földjeik voltak. Volt amikor napszámosként kereste kenyerét. Káros szenvedélyektől mentes, erős jellem volt. Soha nem láttam őt ittasnak, agresszívnek. Annyira segítókész, közösségie voltak szüleim másokkal, hogy az utcáról szállást kérő idegeneknek is átengedték fekhelyüket. Jobb helyeken ez így természetes.

Apuka sokoldalú szakismerettel rendelkező Parasztember is volt. Én a legnagyobbra a Parasztot becsülöm: nem vetít, hanem értéket állít elő a legnehezebb körülményekben is és eközben tiszta marad, Családját szeretetben és igazban tartja.

Családjának 6 házat épített gép nélkül. Ezekből Budapesten a Mátyásföldön épültet lebombázták, de nem halt meg senki ott. Ekkor vitte családját Szentmártonkáta Tápióba, ahol vettek 3,5 hold szántót és 1 hold akácerdőt. Itt éptette apuka az ötödik házat családjának. Ez a ma is nevezetes tápiói Toma tanya. Romjai vannak már csak. A területet erdővel, lovas fogattal együtt téeszesítették, elrabolták fegyveres erőszakkal. Ennek én tanúja voltam 5-6 évesen Szentmártonkátán. Udvaron voltam, amikor 6 ballonkabátos, géppisztolyos ember tört be udvarunkra két németjuhász kutyával. A kutyások kint maradtak a házunk átellenes pontjainál, a négy másik elkövető pedig bement lakásunkba szüleimhez. Nagyon sokáig bent voltak. Nekem kint kellet maradnom. Borzasztó érzéseim voltak ott. Mikor kijöttek és elmentek, akkor tudtam meg, hogy elvették vagyonunkat kényszerítéssel. Semit nem kaptunk soha ezért vissza.

Ekkor a hatodikként épült házban Szentmártonkáta Homokerdő 6-ban laktunk. A környék legszebb és legnagyobb háza volt akkoriban kitűnő ivóvizű kúttal, melyet természetesen apuka ásott. Amíg ez épült földkunyhóban laktunk az utca sarkán.

Apuka alacsony, köpcös ember volt. Megbízhatóságáról, erkölcsösségéről és komolyságáról volt ismert környezetében. Vérbeli közösségi ember volt. Neki első volt a gyermek, a család. Baptista gyülekezetbe járt, ahol perselyesként szolgált.

1965 tavaszán megözvegyült: ekkor halt meg édesanyám. 10 éves voltam. Apuka 67 éves volt.

Arra emlékszem, hogy hajnali 3 órakor szokott elkezdeni dolgozni itthon, hogy a 6 óra körül kezdődő pénzkereső munkáját is el tudja végezni. Anyuka főtt étellel várta őt haza melyet együtt költöttönk el családi békében, szeretetben, tiszteletben. Apuka mindig mondta: tanuljatok gyermekeim, mert a tudás hatalom! Vigyétek sokra! Igyekeztünk is mindannyian és a legjobbak között voltunk mindig.

Igazság alapú és szeretetteli Család voltunk. Minden családtaggal jó kapcsolatban. Apuka nagyon szerette testvéreit is: gyakran látogatta kerékpárral Pista bácsit és Giza nénit.

1976. január 17-én halt meg Budapest Rókus kórházban. Kiszáradt, mert nem adtak neki még vizet sem. Én temettettem őt Budapest Újköztemetőben.

E cikk pontosítását és fejlesztését is folytatni fogom. Szeretettel Utódaimnak és Mindenkinek: Toma Imre 2017. Június 18. Apák Napja

 

 

 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
10 + 4 =
Solve this simple math problem and enter the result. E.g. for 1+3, enter 4.