Családapák és az apátlanítási stratégia.

apaiszabadsag

Az apai szeretetet nem lehet kiölni soha. Szárnyakat és gyökereket ad utódainak. Ezt tudják a szülőnek alkalmatlan anyák is. Meg is tesznek mindent az apátlanítás érdekében pszichopata, taláros bűntársaikkal együtt. Határtalan rafinációval pusztítják az apákat géntolvaj női szövetségek.

Apaként kemény idők járnak rám is. A negyed évszázada folyamatban lévő-, hazugság alapú-, pszichopata vezérlésű apátlanítás során mégis mindig előbukkan az igazság. Folyton lelepleződik minden elkövető Családom pusztításában. Nincs hivatalban senki itt, akit érdekelne az igaz, a cáfolhatatlan valóság. Hivataljaink megszállói a pszichopata ügyvédek csicskái, prostituálódott sérültek (állítólag Kroko látott egy kivételt!!!). Az épek ezt nem fogják a végtelenségig engedni, abban biztos vagyok. Felhívom a szintén pusztítás alatt álló apa társaimat a kapcsolat felvételre, hálózat építésre, minden bizonyíték archiválására! Ez soha el nem évülő, nép ellenes bűn. A családpusztítási bizniszen hatalmasat kaszálnak a legfelsőbb rendű kiválasztott nemileg csonkítottak és csicskáik, médiumaik. Világosan látható a pszichopata vezérlés ezen a területen is. Legyen részük sürgősen abban, amit főznek maguknak, amit okoznak az épeknek!

A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben felnevelni és szabadságban kiröptetni.

 

Apatlanitas

Hozzászólások

15

Tisztelet és védelem kell a magyar leleplezőknek IS! Normálisan nem támadható semmilyen váddal az a személy, aki egy governterrort kezd el leleplezni. Archiválandó, hogy ennek ellenére mégis kik vállalnak bűnrészességet a leleplező vegzálásában, az ellene folytatott államilag szervezett "társas zaklatásban"! A legelterjedtebb és legsúlyosabb bűntettek precíz elemzése, leírása megindult, már nem állítható meg a leleplezésük. Biztonsági szakanyagot fogok publikálni erre hamarosan.

Tiszteletem a tettre kész Családapáknak! Halad a Családfők jogos és kötelező védelme érdekében végzett munka. Artikulálódnak a jogvédelmi facebook postok. Kezd előbújni lényegi igazság is. Erősödjünk szövetségben! Tőletek óvatosabbak lettek a családpusztítók, taláros bűnözők. Gyógyulásukat még nem érzékelni, de már kevesebb nyomot hagynak maguk után, mint félévvel korábban. Fedettebben folytatják a pusztítást. Ennek megfelelően minden eszköz jogszerűen használható a leleplezésük érdekében. Talármaskarába bújva, álnéven, rejtett kamerával, bűnszervezetben támadnak az ártatlanokra, kisgyermekekre. Bűntetteik nem évülnek el. Leleplezésük, rabosításuk csak késleltethető. Az ügyészi-, bírói-, rendőri-, igazság ügyi szakértői- és gyámhivatali szervezett bűnözés először ütközik komoly akadályba. Bűntetteik dokumentálását már kevésbé tudják megakadályozni. Tudják, hogy a globális hátterük elenyészett. Intenzív mimikrizésbe kezdtek, mélyen hallgatnak, de nem hagynak fel bűntetteikkel. 20 éves leleplezői praxisom alatt először tapasztalom, hogy visszább vesznek a nyílt talárterrorból.
2015. 11. 16 Toma Imre Sárvár

A közelgő apák napi ünnep alkalmából álljon itt pár idézet Édesapákról:
Apámtól kaptam a legnagyobb ajándékot, amit csak egy ember adhat a másiknak - azt, hogy hitt bennem.

Az apák nem csak néhanapján szeretik a gyereküket. Ez a szeretet végtelen és örökké tart.

Gyermeket nemzeni bármelyik férfi tud - de csak az igazán épekből lesznek igazi Édesapák.

Egy gyermek semmire sem vágyik jobban, mint az apukája biztonságára, nyugodt szeretetére.

Apám nem mondta meg, hogyan éljek. Csak élt, és hagyta, hogy figyeljem, miként csinálja.

Az apaság életem legfontosabb szerepe. Ha ebben elbukom, elbuktam mindent.

Hiszem, hogy az, amilyen ember végül válik belőlünk, attól függ, mit tanulunk az Édesapai példamutatásból."

Apám volt az, aki megtanított az önbecsülésre. Azt mondogatta, hogy a szépségem különleges, és hogy én vagyok élete legnagyobb kincse."

Szülönek alkalmatlan az az ember, ami egy gyermeket nyílt, vagy rejtett módon arra motivál, kényszerít, ösztönöz, hogy az valamelyik szülőjével a kapcsolatát kevésbé tartsa, kevésbé ápolja, fejlessze.

Ma 41 éve vonultam be sorkatonának. A hatalom bitorlói akkor is alkalmatlanok voltak erkölcsileg és szakmailag közfeladat ellátására, de jelen korunkban ez katasztofálisan le van pusztulva. Alkalmatlanság még a kisebbik gond, de kifejezetten pusztítás és hazaárulás zajlik előre kitervelten és szervezetben elkövetve. A globális ébredés-, az inforobbanás mégis ad lehetőséget az ép Emberiség fennmaradására, HazaTérésére, a közöségellenesek hatástalanítására. Erősödjenek közösségeink: Család, munkahelyi közösség, nemzetek. Pusztuljon ami ezeket támadja!

Bölcs bölcsisek:

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.

Mikor hazafelé tartottak, az apa megkérdezte fiát:

„– Nos, mit gondolsz erről az útról? Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?”

– „Igen” – felelte a fiú.

– „És mit láttál meg mindebből?”

– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy nagy tó partján laknak.

– A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.

– A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.

– Mi megvásároljuk az élelmet, nekik van sajátjuk a kertben.

És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

– Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Mariann Napfényes Fonalka Engem édesapám nevelt fel, mert édesanyám kiskoromban meghalt. Minden szeretetem, tiszteletem az övé ahogy törődött velem, bánt velem és tanított engem. Életem legfontosabb dolgait mind tőle tanultam!!!! Sajnos már régen nincs közöttünk, de rengeteget emlegetem ma is és tanítom a gyerekeimnek mindazt amit ő tanított nekem!!!!

A szülői tekintély aláaknázásának rejtelmei avagy a szülői elidegenítés (PAS)

 

2017.07.18 Időben kell kezdeni... A szakemberek valamiért csak azokra az esetekre fókuszálnak, melyek a válások után fordulnak elő. Pedig ez a jelenség sok esetben nem a válás után jelenik meg először. De vajon milyen ember él az elidegenítés eszközével? És miért?Az elidegenítés fő okaként két ellentétes eset figyelhető meg. Az egyikben a gyermek kisajátítása a cél, bosszúállás... A másik esetben nem kisajátításról van szó, hanem a gyermek testi-lelki fejlődésének védelméről. Sajnos a két esetben ugyanazt a gyakorlatot alkalmazzák, ami mindent szolgál, kivéve a gyermek érdekét.Az első esetben a gyermek az őt kisajátítónak egy eszközt jelent. A vélt és valós sérelmek megtorlására használja fel a helyzeti előnyét, amennyiben a gyermek nála van elhelyezve. Ha valaki a gyermekét képes eszközként felhasználni, annak vajon eszébe jut-e, hogy a gyermek egy érző lélek, aki nem a szülők tulajdona? A válás nehéz a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt. Amennyiben a gyermek/gyermekek bevonódnak a szülők konfliktusába, a helyzet csak fokozódik. Több írást is lehet találni arról, hogy minél kisebb a gyermek, máshogyan érzékeli a környezetét, olyan változásokat is képes észrevenni a szülei kapcsolatában, amikkel a szülők maguk sincsenek az elején tisztában. Amikor a gyermek megszületik a családba, bizony két szülőhöz érkezett, így mindkettejüket szereti és ragaszkodik hozzájuk. Természetesen ez ennek ellenére nem ad arra okot, hogy a szülők ne válhassanak el. Számtalan eset van arra is, hogy csak a gyerek miatt maradnak együtt, boldogtalanul, örömtelenül élve életüket. Lehet színlelni a gyermek előtt, de felesleges... Így a gyermeküket szerető szülőknek egy választásuk marad, úgy tovább lépni, hogy nem kigyót-békát dobálnak volt párjukra, hanem tiszteletben tartják a másik félt, illetve maximálisan segítik a gyermekeket az új helyzet elfogadásában. Ugye az ilyen hozzáállásba nem fér bele a szülői elidegenítés eszköze?

Azok - a magukat felnőttnek tartó - szülők, akik megengedik maguknak a gyermek kisajátítását, személyiségükben még nem kiforrott, felelős emberek. Jézus azt tanította, "ne tégy mással olyat, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek". Vajon elgondolkodik ezen a kisajátító és manipuláló szülő? Aki a manipulálást választja megoldásként, az a hatalmát akarja bebiztosítani. Miért fontos nekünk, embereknek, hogy a hatalmat birtokoljuk? Miért nem az elfogadás, a tisztelet, a szeretet vezérel bennünket?

Az, aki a hatalmához, a másik ember irányításához ragaszkodik, valójában gyenge belülről, azt hiszi, hogy ezzel a kompenzációval majd erős lesz... azonban nem lesz az. Játszmák tömkelegébe bonyolódik, de nem lesz erősebb. A legszomorúbb, hogy a törvényeink, a hatóságok működése, az igazságügyi szakértők (tisztelet a kivételnek) mind áldásukat adják a manipuláló szülő játszmáira, segítik.

Így fordulhat elő, hogy nem tudják kiszűrni, hogy kivel és milyen esettel állnak szemben. Mintahogy azt sem ismerik fel, hogy a bántalmazásnak hány és hány módja van. A lelki terrrortól egészen az életet kioltó cselekedetig. Az, aki a gyermeket elidegeníti a másik szülőtől, aki módszeresen aláaknázza a másik szülő tekintélyét a gyermek előtt, a bántalmazás egyik formáját követi el.

Ne szépítsük a dolgokat, ezen cselekedetek már megjelennek az életközösség fennállása alatt. Ugye senki sem gondolja azt, hogy ezt szeretetből lehet tenni? Induljunk ki abból, hogy a gyermek erkölcsi fejlődése alakulóban van. Egy kisgyermek mit fog ilyen helyzetben megtanulni? Apu és anyu nem egyenlőek. Mindenki ismeri a hisztis gyermeket, aki végül is a saját határait feszegeti, meddig mehetek el, hogy az akaratomat elérjem? Az a szülő, aki a gyermek anyját vagy apját módszeresen lejáratja, pontosan ugyanazt teszi, mint a hisztiző gyerek, a határait feszegeti. Az a fél, aki a lejáratást elszenvedi, nyilván nincs tisztában saját értékeivel, vagyis az önértékelése szintén gyenge, lehet konfliktuskerülő, és a békesség miatt bele megy a játszmába. Ez a játszma meg sehova se fog vezetni, egy zsákutca. A megoldás, felismerni a helyzet lényegét és kiszállni belőle. A játszmát elindító nem akar ebből természetesen kiszállni, hiszen ebből nyeri az energiáját (energiavámpír). Aki ki akar szállni, sincs könnyű helyzetben, hiszen folyamatosan szembesülni fog azzal, hogy a másik fél újra és újra provokálni fogja, hogy játsszon tovább. Nagyon erősnek kell lenni a játszma feladásában. Tekintettel arra, hogy az ilyen személy önképe szintén gyenge, könnyen feladhatja elhatározását e téren. Pedig amint véghez képes vinni a kiszállást a játékból, bebizonyítja magának, hogy milyen erős!

A játszmát elhagyó személy a másik fél számára elviselhetetlen dolgot vitt véghez, ezt nem hagyhatja annyiban... Ehhez az új helyzethez nyújt a gyermekelhelyezés és a vagyon megosztása egy újabb lehetőséget a játszmák folytatásához. És ez már a törvények, hivatalok, szakemberek sora áldásával történik. A felek a válás idejére rengeteg valós és vélt sérelem batyuval rendelkeznek. Az ritkán megy, hogy ha nem tudjuk tovább emelni egymást, én elengedem a kezed, te az enyémet, éljünk tovább boldogan, a gyermekünknek pedig lehetővé tesszük, hogy anyuval és apuval az igénye szerint legyen kapcsolata, mert erre van szüksége, hogy megtanulja, szabadon szeretheti a szüleit. Ma ezzel szemben milyen lehetetlen és romboló helyzetet teremtenek a szülők, amikor elvárják a gyermektől, hogy ne szeresse az éppen távol lévőt. Ez az elvárás megfogalmazódhat a gyermeket nevelő, és a csak kapcsolattartással rendelkező szülő esetében is, az már csak hab a tortán, ha mindkét fél ezt teszi...

Miért gondolják magukat felnőttnek tartó emberek, hogy a válás után a volt párjukat gyűlÖLni és ellehetetleníteni szükséges. Boldogabbak lesznek tőle? Mit tanítanak ezen viselkedésükkel az utód generációknak? Persze ilyenkor sosem számolnak azzal a következménnyel, hogy bizony ezen viselkedésük a gyermeküktől többet vesz el, mint amit ad. Ráadásul előbb vagy utóbb a megvezetett gyermek/gyermekek éppen úgy ellenük is fognak fordulni, hiszen sem a szerETET-re, sem a tiszteletre nem lehet így megtanítani őket. A gyermek nem más mint egy család, egy ország jövője. MILYEN JÖVŐT NEVELÜNK? A felnőtt attól felnőtt, hogy vállalja a cselekedeteiért a felelősséget, hogy az önnön hibáiért nem mindenki mást tesz felelőssé. Nem szégyen beismerni, hogy hibáztunk mi is, egy kapcsolatot nem tud kizárólag egy ember tönkre tenni... Előre mutatni pedig csak a hibáink, jellembeli hiányosságaink feltárásával, és korrigálásával lehet.

Langyos, langyos... közelít a lényeghez lassan: apátlanítási stratégia!

 Szülőnek alkalmas, ép ember nem tesz ilyent. Ép közösségben nem is ezek számítanak, hanem a szülőnek alkalmas, nem pszichopata, hanem ép empátiával, bíró, igazban és szeretetben felépült emberek. No ez a közösség nem itt és most létezik.

VILAGHELYZETE·2017. AUGUSZTUS 28.

Annak idején Kopp Mária, magyar orvos, pszichológus, egy magán beszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos felnőtt egy olyan generáció melynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert ö azt unja, s mindjárt tovább áll! Ezek a fiatalok mivel kitartó munkát se az iskolában, se az életben nem végeztek ezért nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét még kevésbé elfogadni, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek! A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: - minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved, - a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt, - a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt, - a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt. - Igen, az a valóság, hogy bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például: - érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők, - egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség, - kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, - megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás, - kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése. Ehelyett a gyerekek ezt látják: - örökké elfoglalt szülők, - a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek, - az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”, - kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás, - „otthonülős” életmód. - Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése.

Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy… - Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe. - Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő! Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni: - Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk. - Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel. - Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást. - Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben. - A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását. - Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek. - Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb. - Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat. - Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat. - Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen. - Az élet ne csak szórakozásból álljon. - Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. - Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt. - Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek. - Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk. - Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel. - Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben. - Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt. - Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

Forrás: Kéry Mihály

Dalavits Tünde A 2012. évi C. törvény XX. fejezetének 212/A. paragrafusa szerint az, aki családtagjaival az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít, ha súlyosabb vétség nem valósul meg, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Abban az esetben viszont, ha az illető testi sértést vagy becsületsértést követ el, esetleg korlátoz valakit a személyi szabadságában, három, de akár öt évre is zebragúnyát húzhat. Az ügyészek és a jogszolgák mégsem alkalmazzák... :( Hiába harcolta ki sorstársunk az idevonatkozó törvényi rendelkezést egy bíróságon sem tartják be és veszik figyelembe...

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
1 + 0 =
Solve this simple math problem and enter the result. E.g. for 1+3, enter 4.